A munkámban különösen fontosnak tartom a lekerekítés és az integráció szerepét.
Minden terápiás alkalom végén kellő időt hagyok arra, hogy a hozzám érkező megfigyelhesse, mi változott benne, milyen testi és érzelmi tapasztalatokkal távozik, és hogyan tud majd visszatérni a hétköznapi tevékenységeihez.
A lelassulás lehetőséget ad arra, hogy észre vegyük azt a ritmust amelyben működünk, megfigyeljük, hogy ez-e az a tempó, amire ténylegesen szükségünk van. A lelassulás megmutatja az idegrendszerünk természetes alkalmazkodási folyamatait és lehetőségeit.
Integratív szemléletű, traumatudatos terapeutaként különösen fontos számomra, hogy a terápiás folyamatban az új tapasztalatok integrációjának is elegendő időt és figyelmet szenteljek. Azért, hogy mindaz, amit a kliens testi és érzelmi szinten megtapasztal, fokozatosan formálhassa azt, ahogyan önmagát és a saját testét érzékeli, megéli és értelmezi.
A lezárás nem üres járat, része minden folyamatnak
Az integrációnak és az összegzésnek nemcsak a terápiás munkában van kitüntetett szerepe, hanem minden olyan életszakasz vagy jelentős esemény lezárásakor is, amely komoly érzelmi és fizikai erőforrásokat mozgósított bennünk. A mindennapok sodrásában, a feladatok és élmények egymásutánjában hajlamosak lehetünk megfeledkezni arról, hogy valamit átélni és mindazt magunkban elrendezni két különböző folyamat, amelyeknek nem feltétlenül azonos a ritmusuk. Érdemes ezért időt és figyelmet szentelnünk a befelé fordulásnak, hogy tapasztalataink ne csupán emlékként maradjanak velünk, hanem hogy lehetőségünk legyen megérteni, feldolgozni mindazt, amit megtapasztaltunk.
Szomatikus önreflexió: amikor a testünket is bevonjuk
A szomatikus önreflexió ezt a folyamatot a testünk érzékelésével egészíti ki. A testpásztázás segíti az átélt események tudatosítását. Általuk megfigyelhetjük, milyen testi alkalmazkodást igényelt tőlünk az elmúlt időszak, és arra is választ találhatunk, milyen eszközökre, erőforrásokra lenne szüksége itt és most a testünknek, hogy általa az egyensúlyunkat, testi, mentális, érzelmi működésünk harmóniáját támogatni tudjuk.
10 szomatikus kérdés a lelassuláshoz, az összegzéshez és az integrációhoz
A. Megérkezés önmagamhoz
Milyen érzés most a testemben lenni? Kényelmes, nyugtalan, fáradt, energikus vagy valami egészen más?
Hol érzékelek most feszültséget a testemben, és hol találok akár egy egészen apró könnyedséget vagy egy olyan területet amely semlegesnek érződik?
B. Visszatekintés az elmúlt időszakra
Amikor felidézem az elmúlt időszakot, mi az az első testi érzet, amit észreveszek?
Érzek-e késztetést arra, hogy azonnal elfoglaljam magam megint valamivel?
Van-e olyan esemény, amelynek felidézésekor megváltozik a légzésem, a testtartásom vagy az izmaim tónusa? Mit üzen ez nekem?
Melyik élményre gondolva érzek több elevenséget, melegséget vagy tágasságot a testemben?
C. Erőforrások
Milyen pihenésre vágyom valójában: csendre, mozgásra, kapcsolódásra, egyedüllétre vagy egyszerűen kevesebb ingerre?
Kinek/kiknek a társaságában érzem úgy, hogy könnyebb, felszabadultabb vagyok? Ki tölt fel az együtt töltött időben?
Ha nem a következő feladat, hanem a jelenlegi szükségleteim alapján döntenék, mire mondanék most igent, és mire nemet?
Milyen tempóban szeretnék továbbhaladni, és hogyan tudnám ezt a saját testem számára is kényelmesebbé tenni?
A szomatikus önreflexió során nem az a cél, hogy minden testi érzetünket megfejtsük, vagy minden reakciónk mögött valamilyen rejtett jelentést keressünk.
Válassz ki egy-két kérdést, amelyik most különösen megszólít, és kíváncsian, ítélkezés nélkül figyeld meg, mi jelenik meg benned a kérdésre. Talán meglepődsz azon, amit majd tapasztalsz. Talán semmi különöset nem veszel észre. Mindkettő rendben van. Nincs elérendő célja ennek a gyakorlásnak, de használhatod úgy, mint egy hasznos térképet, mely segít önmagadat jobban megismerni és megérteni.
Ági