Kedves Testem – ha tudnál válaszolni, mit mondanál?

Sokszor elgondolkodtam azon, milyen nagyszerű lenne, ha le tudnék ülni a testemmel egy teára. Egyszerűen megkérdezném tőle, mit üzen amikor fáj. Mit akar mondani, amikor kiszámíthatatlanul működik. Így egy képzeletbeli interjúban megkértem, meséljen magáról és tárja fel néhány titkát.

Kedves Testem!

Megbízhatok a megérzéseimben, vagy inkább az agyamra hallgassak?

A gondolataid és az intuíciód nem egymás vetélytársai, hanem együttműködő rendszerek. Így a kérdés nem az, hogy kiben bízz meg. Nem állok szemben az agyaddal, mindketten támogatunk. A helyes kérdés, hogy milyen állapotban vagy, amikor döntés előtt állsz? Fel tudod-e a venni a kapcsolatot magaddal, vagy kisöpri a talajt a téma súlya a lábad alól? Fedélzeten van-e a testérzeteidre is kiterjedő fókuszod vagy elveszted a jelenléthez kötődő “wifi jeleket”?

A megérzés több, mint miszticizmus, de a logikával nem feltétlenül ütközik. Ez egy előhang, amely korábban érkezik meg hozzád, mint a tudatos gondolat. Az intuíció mutatkozhat melegség, bizsergés, ‘pillangó a gyomorban’ érzés vagy izomfeszülések formájában. Ezekből a testi jelzésekből áll össze az, amit megérzésként élünk meg. A ‘megérzés’ azonban tévútra vihet, ha egy rémülettől, aggodalomtól, pánikkal teli, révült vagy “kicsekkolt” állapotból próbálsz dönteni. Az intuíciót ilyenkor felülírja egy magasabb rendű önvédelmi reakció, amely a logikus gondolkodást és kreatív döntéshozatalt megakasztja. A megérzés tehát akkor terel jó irányba, ha egy stabil, higgadt állapotból fülelsz. Így tud megágyazni a logikus, kreatív, átgondolt döntéseknek. Azoknak, amiket később nem bánsz majd meg.

Miért fáj a fejem? Mit üzen a migrén?

Nincs egyetemes szótár a különböző fájdalmak megfejtésére, így a migrén, vagy a fejfájás is nagyon sok jelentést hordozhat. Ezekkel a jelzésekkel gyakran rólad szeretnék elárulni valamit, vagy egy aktuális belső konfliktusra szeretném általa felhívni a figyelmed. Ahhoz, hogy megfejtsd, mit szeretnék üzenni neked ezeken a tüneteken keresztül, érdemes feltenni néhány egyszerű kérdést. A fejfájás sokszor kizár a külvilágból, leállít, elsötétíti a közvetlen környezetet, és kapcsolódhatnak hozzá olyan érzések, mint a tehetetlenség, túlterheltség, düh, beszűkültség vagy kontroll vesztettség. Mit okoz benned ez az állapot? Hogyan érzed magad ettől? Mi az, amitől a fejfájás ilyenkor elválaszt? Érdemes azt is végiggondolni, hol találkoztál már ezzel az érzéssel az életed szövetében? Milyen helyzetekben kellett már „összeszorított fejjel” működnöd, miközben nem volt mozgástered, választásod vagy nem hallathattad a hangod? A fejfájás lehet egy emlékeztető arra, hogy van benned egy történet, amit már régóta hordozol, és ami új megközelítést kíván tőled, mert már “agyalással”, őrlődéssel nem lehet megoldani. Talán mindez azt mutatja, hogy érik benned egy döntés vagy változás, ami szeretne a tudatos felszínre törni.

Miért jelzel bizonyos személyeknél fizikailag érezhetően gyomor és mellkasi tájékon, mire szeretnél figyelmeztetni?

Gyorsabb vagyok, mint a gondolkodásod. A kapcsolatokra pedig különösen gyorsan reagálok. Már azelőtt felmérem egy helyzetről vagy személyről, hogy biztonságos-e, milyen vele lenni, mint ahogy te el tudnád dönteni, mit gondolsz róla. Azt figyelem és keresem, ami ismerős, ami olyasmit sejtet, amivel korábban már dolgom volt, és ami azt sugallhatja, megint “megütöm a bokám” ebben a helyzetben. Ezek olyan láthatatlan jelzések, amelyek a gondolataid számára nem értelmezhetők, így amikor összerándul a gyomrod vagy feszül a mellkasod, azt jelzem: valami ismerős, és nem feltétlenül biztonságos.

A határátlépés, az érzelmi kiszámíthatatlanság, az ambivalencia („valami nem stimmel, de nem tudom megfogalmazni, hogy mi”) olyan témák, amik ösztönösen indítják el ezeket a testi reakciókat. 

Miért szabotálom a saját működésem, miért csinálok olyan dolgot, amiről tudom, hogy ártok vele magamnak?

Azt tartom fenn, ami ismerős. Amihez már régen alkalmazkodtam. Az a működés kap létjogosultságot, ami korábbi kiszámíthatatlan helyzetekben a túlélést segítette. Ez lett számomra az optimalizált vezérlő elv. Az egészségesebb, nyugodtabb, kiszámíthatóbb működés számodra vonzó lehet,  számomra viszont idegen, és veszélyes. Az én szempontomból már ez is egy biológiailag stabil működés. Amit önszabotázsnak nevezel – túlevés, halogatás, függőségek, rossz helyzetekhez való kényszeres alkalmazkodás, a saját határaid nem tiszteletben tartása – olyan megoldások, amelyek csökkentették a feszültséget és kiszámíthatóvá tették a belső világod akkor, amikor hosszú ideig túlterhelt, stresszes vagy érzelmileg bizonytalan környezetben kellett élned. A nyugalom, az egyensúly vagy a „jóllét” tehát nekem még nem egy vonzó cél, hanem egy ismeretlen állapot. De egy nagyon intelligens, tanuló rendszer vagyok, ezért új tapasztalatok hatására képes vagyok változni. Amint új, megtartó élményeket szerzel, és tudatosan törekszel más tapasztalatokat, biztonságot közvetítő élményeket is gyűjteni, a régi önszabotáló minták fokozatosan elveszítik majd a funkciójukat.

További kérdések merültek fel a TESTEDRŐL? Gyere, és tedd fel őket!

 
 

A fenti cikk a Remind Magazin szakértői rovatában jelent meg. Ha olvasnál további szakértői cikkeket a tollamból, keresd a magazin Remind Experts rovatát itt:

https://remind.hu/szakerto/katona-agnes/

 
 
 
Previous
Previous

A kettészakadt szív anatómiája: Miért nem elég csak dönteni?

Next
Next

A stressz nem a naptáradban van, hanem a sejtjeidben